Seungri, ha kérdezték, sem tudta volna
megmondani, hogy az ő szemében mikor kezdett a látszatból valóság válni. Hogy
mikor kezdtek a színpadi ölelések érzelmeket kiváltani belőle. Talán az
elejétől így volt, csak ő nem vette figyelembe? De melyik volt az a pont,
amikor ezek az érzések szerelemmé változtak?
„Plátói. Egyoldalú. Ez
az, amit már a legelejétől tudok, mégsem tudom meggátolni.”
Ji Yong mindig furcsán viselkedett vele.
Eleinte nem kedvelte, kis pandának hívta, aztán a debüttől kezdve ez a gúnynév
inkább becézgetés volt, mintsem gyerekes ellenszenv. Kedvesen és barátian aranyos neveket adott neki,
maknae vagy dongsaeng helyett mindig így hívta: kis pandám.
Talán az énekes ezek miatt kezdett el
belészeretni. Ezért volt féltékeny az összes barátnőjére, vagy éppen
egyéjszakás kalandjára. Ezért pirult el minden alkalommal, amikor egy szál
törülközőben lépett ki a fürdőből, csak azért, hogy a rapper zavarba hozhassa
őt, vagy amikor úgy mosolygott rá, mintha mindene csak az övé lenne. De tudta,
hogy ezek a mosolyok nem csak neki
szólnak, nem csak ő az, akiben ezt az érzést keltik. G-Dragon minden ilyen
alkalommal elhiteti vele, hogy bízhat benne, hogy nem fogja összetörni, hogy
nem fogja bántani, mégis, még ha önkéntelenül is, mindig sérülést okoz neki. Ezek
a kis mosolyok, és az ezekkel sugallt remény a legrosszabb. Mindig csak
fájdalmat okoztak neki.
- Hé, minden oké, Panda? – jelent meg a szemei
előtt egy kéz, miközben próbálta kizökkenteni a belső monológjából. Csak arrébb
lökte a feketehajú kezét, és felállt a próbaterem sarkából.
- Most megszakítottad a bambulásom, hyung. –
Direkt nem nézett a szemébe. Nem tudta, hogy azok után, hogy mindezt így
felvázolta magában, hogy tudna zavar nélkül azokba a gyönyörű, mogyoróbarna
íriszekbe belenézni. Hangja ugyan vádló volt, mégsem neheztelt a barátjára.
- Ha nem vetted volna észre, próbán vagyunk,
kis pandám. Itt nincs helye a bambulásnak. Mindjárt comeback, és Seung Hyun
hyung még nem tudja a táncot… - GD komolyan vette a munkát, ebben a tekintetben
maximalista volt, noha az egyáltalán nem volt meglepő, hogy T.O.P nem tudja a
koreográfiát.
- Tudom, ne haragudj… - motyogta, majd
odalépett a zenelejátszóhoz, hogy ismét elindítsa a számukat.
- És egy, két, há, négy… - Ji Yong minden
egyes ütemre csettintett, majd belekezdtek a mozdulatokba. Seungri nem tudta
levenni a szemét a hosszú ujjakról, amelyek mintha csak egy zongoristához
tartoztak volna. Ismét a gondolataiba temetkezett, az újonnan tett felfedezései
önmagával kapcsolatban elvonták a figyelmét mindenről, így ismételten hibázott.
- Seung Hyun! Koncentrálj! – szólt rá dühösen
a szőke, aki mostanában minden eszét elvette. Azonban a csapat maknae-je csak fogta
magát, és kisétált a próbateremből. Úgy érezte, friss levegőre van szüksége,
hogy kitisztuljon a feje és tudjon koncentrálni.
Már a tetőn ücsörgött a hidegben,
amikor meghallotta a lépcsőház ajtajának kivágódását. Sejtette, ki az, aki
utána jött, azonban nem nézett hátra, csak bámulta Szöul városát.
- Szóval itt vagy – vetődött le mellé a csapat
leadere, érezte arcán az égető tekintetet. Nem akart ránézni. Egyszerűen csak
félt attól, hogy mit látna abban a sötétbarna szempárban. Dühöt? Keserűséget?
Esetleg gúnyos kárörömöt? Inkább nem akarta megtudni.
- Miért rohantál el? – szólalt meg GD halkan,
a hangjából nem volt kivehető semmilyen érzelem. Seungri nem válaszolt,
továbbra is csak a város fényeit nézte. – Miért rohantál el, Seung Hyun?
Tudta, hogy a szemei túl sok
érzelmet árulnak el, mégis rápillantott a másikra. A szíve legmélyén azt
akarta, hogy Ji Yong tisztában legyen az érzéseivel, így talán ezért egy kicsit
megnyugodott, amikor a rapper a szemeit kezdte fürkészni, majd lassan, nagyon
lassan elmosolyodott.
- Tudtam.
Az énekes felvont szemöldökkel vizslatta
a fekete hajú arcát, hogy bármilyen pozitív, vagy negatív visszajelzés után
kutasson. G-Dragon számára mindig is egy nyitott könyv volt, míg ő sosem tudott
kiolvasni a másikból semmit, és ez iszonyatosan frusztrálta.
A következő pillanatban pedig csak a
rapper ajkait érezte a sajátjain, ahogy szenvedélyesen megcsókolta. Ujjbegyei
szinte égették az arcát, egyre közelebb húzta magához. Elkapta őket a hév,
ledöntötte a földre és fölé mászott, hogy minél jobban hozzáférjen. Benyúlt a
pólója alá, mire Seungri a mellkasára téve a kezét megálljt parancsolt
mindkettejüknek.
- Ezt talán nem itt kéne, hyung… A többiek meg
úgyis a próbateremben várnak minket – suttogta halkan, nem akarta megtörni a
varázst. Végigsimított a másik nyakán lévő tetoválást, majd ujjai az arcára
tévedtek, és közben próbálta az emlékezetébe vésni azt a perzselő vágyat, amit
azokban a csokoládébarna szemekben látott.
- Ha tudnád, mióta várok erre… Ha tudnád, nem
állítanál meg – ő sem beszélt hangosabban, mint a csapattársa, azonban felkelt
a földről, talpra állt, majd a kezét nyújtotta a fekvő barátjának. – A többiek
egyébként is hazamentek már. Mondtam nekik, hogy úgysem lesz ebből ma már
semmi, holnap folytatjuk. Talán akkor már te is tudsz koncentrálni.
Seung Hyun kikerekedett szemekkel
bámult a másikra, miközben feltápászkodott. Ő végig tudta, hogy ez lesz?
Végül nem bánta meg, hogy csak úgy
kirohant a próbáról. Azt pedig végképp nem, hogy elfogadta Ji Yong meghívását a
lakására. Talán élete legszebb éjszakája volt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése