Sziasztok.
Sokat gondolkoztam azon, van-e értelme megírnom ezt a bejegyzést, vajon hogyan fognak reagálni az emberek, az olvasóim. Nevezhetjük ezt egyfajta "coming out"-nak is, azt hiszem.
Szóval igen, biszexuális vagyok, szeretni tudok nőt és férfit, ugyanúgy, ugyanazzal a szerelemmel és szeretettel, ettől pedig nem leszek sem több, sem kevesebb. Akik eddig is ismertek, és nem tudták rólam, meglepődhetnek, hogy ilyen hirtelen előbújtam a kis rejtett vackomból, és leírom így, kerek-perec a gondolataimat, az érzéseimet.
Szerelmes vagyok egy nőbe. Igen, kedves olvasó, ezt írtam le ide. Mivel a nemem szerintem egyértelmű, így remélem nem kell hozzáfűznöm, hogy nőként. És tudod mit? Talán ez az eddigi legjobb dolog, ami velen történhetett.
Eddig is lelkes támogatója voltam az LMBTQ+ közösségnek, hiszen nem egy ismerősöm, sőt barátom ide tartozik, akikkel még azelőtt lettem jóban, hogy megtudtam volna ezt róluk. Részemről sosem történt hátrányos megkülönböztetés emiatt, valamint semmiféle előnyt nem jelentett az, ha valaki meleg, leszbikus, transznemű, stb.
Szerinted miért?
Mert emberek vagyunk. Elsősorban nem nők, nem férfiak, hanem emberek. Emberek, akiknek nem annak kellene a legfontosabbnak lennie, hogy a másik kit szeret. Emberek, akiknek elfogadónak kellene lenniük a másikkal, és nem bántani őket, vagy úgy köszönni nekik, hogy "Helló, buzikám.", csak mert valami miatt más.
Nekem is divatkatasztrófának kellene minősítenem valakit, amennyiben nem összeillő ruhadarabokat húz fel? Rondának azt, akinek egy betegség miatt megváltozott az arca?
De míg az öltözködésünk döntés kérdése, a szexuális irányultságunk nem. Netán te, kedves heteró olvasóm, eldöntötted, hogy az ellenkező nemet részesítsd előnyben? Egyik nap csak úgy elhatároztad, hogy akkor mostantól a férfiakat/nőket kedvelem? Ugye, hogy nem? Csak úgy megtörtént.
Nos, az, hogy beleszerettem a jelenlegi barátnőmbe, szintén csak úgy megtörtént. Egyik pillanatról a másikra, egy csepp elhatározás sem volt benne, hogy "Én márpedig beleszeretek az eddig tök idegen csajba." Megláttam, megtörtént, és ennyi volt, a többi már csak a véletleneken múlott.
Lehet azt gondolni, hogy ez egy betegség, de köszönöm szépen, én teljesen jól érzem magam így. Nincs lázam, és még a pszichológusom sem tudta kimutatni a tesztekből, amiket elvégeztünk, hogy én a lányokat is szerelemmel szerethetem.
Az LMBTQ+ közösség tagjai nem választhattak, és szerintem nem is akartak választani. De TE eldöntheted, hogy továbbra is gyűlölöd-e őket, vagy elfogadod. Vagy, ha el nem is fogadod, legalább elviseled, hogy két nő vagy két férfi ugyanúgy sétálhat kézenfogva az utcán, mint egy nő és egy férfi.
Tudom, hogy a gondolataim leírásával nem változtathatom meg a világot, ahogy azt is, hogy akik képtelenek az elfogadásra, valószínűleg rá sem fognak kattintani a bejegyzésre. De ha csak egy embert sikerül kissé elgondolkodtatnom vele, már megérte.
Köszönöm a figyelmet!
(A Pride-ot direkt nem írtam bele, mielőtt valaki azzal példálózna. Az ember maga dönti el, hogyan képes viselkedni a tömegben, mennyir mer megtenni. Van, amit én is elítélek ezzel kapcsolatban. A Pride egyébként sem arról szól, hogy magamutogató idióták felhívják magukra a figyelmet.)
Ez egy nagyon szépen megírt cikk volt. Köszönöm, hogy olvashattam. Nagyon sok ismerősöm, sőt a legjobb barátnőm is biszexuális és jelenleg is egy másik lánnyal élnek együtt, és ők a világ legszerethetőbb emberei. Akárhányszor együtt látom őket, mindig elmerengek, hogy olyan szépen, igen szépen szeretik egymást, hogy sokan tanulhatnánk tőlük. Bár én külföldön élek és itt már sokkal szélesebb körű az elfogadottság, azért még van mit tanulnia az embereknek emberségből. Mégegyszer köszönöm, hogy olvashattalak!
VálaszTörlésÉn köszönöm, hogy elovastad! Itt nálunk gyakran elég furcsán néznek ránk, ha kéz-a-kézben sétálgatunk egymással, bár én kezdem megszokni.
TörlésNekem az ismerőseim között több meleg és leszbikus van, valamint transznemű az egyik nagyon jó barátom is, és semmi különbség sincs köztük, és a többi ember között. Ugyanúgy, ahogy a heteróknál, úgy az LMBTQ embereknél is vannak elvadult egyének, és nagyon jólelkűen is.
Még egyszer köszönöm, hogy elolvastad!
Szívemből szóltál! Bár én abszolút heteroszexuális vagyok, vannak meleg és biszexuális ismerőseim, barátaim. Én úgy állok hozzá, hogy ők is csak emberek. Vannak rossz és jó tulajdonságaik. Ugyanúgy, mint bárki másnak. És van egy szexuális irányultságuk, hogy mit csinálnak a hálószobában. De most őszintén kit érdekel az? Engem sem ítélnek meg az alapján, mit hogyan szeretek a párommal, én se fogom őket. Emberek? Igen. Szerelmesek? Igen. Egy azonos neműbe. Igen. Boldogok vele? Igen. Akkor meg mit problémázzak azon, ami zárt ajtók mögött történik köztük? Amíg szeretik egymást, addig én is örülök nekik. És ha a lezbikus barátnőmet megbántaná egy másik lezbikus lány egy csúnya szakítással, ugyanúgy seggbe rúgnám, ahogy akkor tenném, ha pasi lenne. :D Szóval igen. Mindenki első sorban ember, én így gondolom. Egyébként én is írtam erről egy bejegyzést, de fontosnak tartottam, hogy reflektáljak a tiédre.
VálaszTörlésÖrülök, hogy mások is osztoznak a nézeteimben, köszönöm, hogy elolvastad és válaszoltál!
TörlésÖrülök, hogy van blogger, aki ezt felvállalja. Jó magam is biszexuális vagyok, bár jelenleg barátom van, eddig barátnőim voltak. A bejegyzés maga nagyon tetszik, végre valaki, aki nem ír tele oldalakat üres szavakkal, ha nem lényegre törő, ráadásul jól is. A magam nevében köszönöm, mint egy "sors" társad. :)
VálaszTörlésNem tartom ezt olyan dolognak, amit nem lehet felvállalni. A heteroszexuálisak is felvállalják, hogy az ellenkező nemhez vonzódnak, én miért ne tehetném, ha (elméletileg) ugyanazok a jogok illetnek meg?
TörlésÖrülök, hogy tetszett a cikk, és köszönöm, hogy elolvastad.
Annyira megörültem, mikor megláttam facebookon a bejegyzést, rögtön rá is kattintottam. Én queerként látom magam, még ha soha nem is tetszett fiú, legalábbis eddig, de perpillanat teljesen beleestem egy barátomba, aki non-binary, és hogy még nehezítsem a dolgokat Svédországban él... yikes. Szóval ezzel arra akartam kilyukadni, hogy azért szeretem a queer címkét, mert nem határoz be annyira, és nem kell folyamatosan váltogatnom. Úgy hiszem, hogy a szexualitás egy összetett, folyamatosan változó dolog, legalábbis nálam.
VálaszTörlésEgyedül talán a Pride-ról különbözik a véleményünk, én teljes szívemmel imádom, és annyira szeretnék eljutni, én az a tipikus szivárvány mindenhol gay vagyok. Too gay.
Én pár éve jöttem rá, hogy biszexuális vagyok, amikor beleszerettem a gyerekkori legjobb barátnőmbe. A "queer" jelzőt azért nem használom magamra, mert számomra valahogy furcsán idegennek hangzik, és egyáltalán nem érzem úgy, hogy amiatt, hogy biszexuálisnak vallom magam, bármit is váltogatnom kéne. Meg aztán, az, hogy minek nevezem magam, ebben a helyzetben teljesen lényegtelen, csak az a fontos, amit érzek, és aki iránt érzem. Sok sikert a barátoddal kapcsolatban! :)
TörlésA Pride-dal nekem nincs sok problémám, sőt, szeretem a Pride-ot, csak néhány ember kicsit sok. És ez a túl sok szivárvány is... Értem, hogy az emberek sokféleségét akarja szimbolizálni, de nekem akkor is sok.
Köszönöm, hogy elolvastad a cikket! :)
Teljesen megértem, nem erre gondoltam, hanem, hogy nálam nagyon sokat változott az első coming outom óta a szexualításom, bocsánat, ha félreérhető voltam. Szóval nálam ez teljesen személyes, mert én először úgy voltam vele, hogy soha nem fogok beleszeretni más nembe, és nekem teljesen át kellett formálnom az identitásom, amikor jött ez az emberke, és ezért érzem kényelmesnek a queer jelzőt. De természetesen nem azt szerettem volna megmondani, hogy hogyan is kell érezned magad, bocsi, ha az előbb így jött le, néha nem tudok fogalmazni.
TörlésTeljesen megértem, hogy neked ez sok. Látom, hogy miért lehet, de én nagyon elfogult vagyok.
Én köszönöm, hogy teret adsz egy ilyen beszélgetésnek a blogodon!
Azt hiszem, így már értem. Egyáltalán nem úgy fogtam fel, mintha bele akarnád magyarázni, csak megosztottam az én álláspontomat is ezzel kapcsolatban. :)
TörlésEgyébként még várható hasonló bejegyzés a blogon, először is egy élménybeszámoló a coming out-omról.
Szia! Nagyon köszönöm, hogy megosztottad ezt velünk! Az emberek sajnos még nem elég elfogadóak, hanem határozottan ragaszkodnak az általuk helyesnek vélt dolgokhoz. Szerintem a szerelem nem függ semmitől, hiszen #loveislove :) Gratulálok a bátorságodért és minden jót kívánok!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, hogy elolvastad, és hogy írtál! :)
TörlésSya.
VálaszTörlésA bejegyzésedet olvasva az agyaltam, hogy egyes emberek miért képtelenek elfogadni a biszexuálisakat. Mert én tizennégy éves leszel két hónap múlva és soha sem fordult meg a fejemben az, hogy valaki más lenne, csak azért, mert a másik nemet szereti. Nekem nincsenek ilyen ismerőseim, tehát nem tudom azt írni, hogy a legkedvesebbek vagy a legrosszabbak az ilyen emberek, de őszintén szólva ( írva ), ha lenne is ilyen ismerősöm, nem azért gondolnám kedvesnek vagy flegmának, hogy kit/mit/miért szeret.
Ölel,
Kanna
Szia!^-^
VálaszTörlésKezdő íróként, elég fiatalon vagyok itt, hogy támogassalak, és megköszönjem, amiért mindenzt ennyire nyíltan felvállalod és megosztod az emberekkel.
Én még bújkálok és nem jöttem elő a kis szekrényemből, legalábbis "hivatalosan", ami annyit tesz, hogy se a családom, se a baráti köröm nem tudja biztosra, hogy egy lelkes támogatója és tagja vagyok az LMBTQ+ társaságnak.
Ezzel a kis cikkel igazán sokat segítettél növelni az apró magabiztosságomat ezzel a dologgal kapcsolatban.
Hiszen egy olyan lánynak, akibe kiskorától kezdve azt tömték, hogy ez elítélendő, és aki folyamatosan csak azt hallotta, ahogy ebből viccet űznek körülötte... Elég veszélyes egy "korai" (15 vagyok) coming out.
De tényleg kaptam egy löketet, hogy vannak még rendes emberek, akik ezt elfogadják, illetve olyanok, akik ily egyszerűen felvállalják.
Hiszen én csak egy kis internet lány vagyok, aki a csendes, magában "Huhu szivárvány és pride mindenhol" fajta xd (és bolond is, elnézést)
Illetve még megjegyezném, hogy felnéztem a facebookodra, hiszen gondoltam kérnék tanácsot a coming outtal kapcsolatban, erre kiderült, hogy te is Pécsi vagy, és ráadásul közel van a sulid ahhoz, ahova én járok :D