„Azt hiszem, még Voltaire
írta, hogy az ember két dologra teremtetett: unalomra és szenvedésre. Aztán az
is lehet, hogy Bayle mondta, de ez jelen pillanatban lényegtelen, csak maga a
mondat értelme és értelmezése számít.
A teisták azt mondják,
létezik a Gondviselő Isten, és azért büntet minket, mert megérdemeljük. A
deisták ezt cáfolják, és azt állítják, a Teremtő teremtett, aztán lelépett. Itt
hagyott minket szenvedni ezen a kicseszett bolygón, hadd pusztítsuk egymást. Legyenek
világháborúk, éhínség, atombomba, pszichopata gyilkosok, meg miegymás.
De tudni akarjátok, én mit
gondolok? Azt, hogy a drágalátos Úr imád játszani. Marionett bábúk vagyunk,
némi kis öntudattal, hozzáfüggesztve a kis botjaihoz. Aztán amikor olyan kedve
van, odarittyent egy földrengést, tsunamit, vulkánkitörést, netán megteremti
Hitlert és Sztálint, hadd marják egymást.
Mi pedig, az egyszerű ember,
aki nincs kiválasztva arra, hogy bármi nagyot véghezvigyen az életében, csak
vagyunk, szaporodunk, művelődünk – vagy van, aki még azt sem – és tengetjük a
csendes kis nyomorult életünket.
De tudod, elegem lett ebből
a szabad akaratnak nevezett valamiből, ami elméletileg létezik, gyakorlatilag
meg a felsőbb, Isten által irányított babák elvették tőlünk, húzzuk az igát,
stadiont építünk meg minden.
Jó, igazából nem hiszek
semmi ilyesmiben. De azért jól hangzik, ha dobálózhatok olyanokkal, hogy
Voltaire, Boyle, deista, meg ilyenek. Tudod, megmutathatom a műveltségemet,
vagy mit. Még csak ateistának sem mondhatom magam, mert nem tudom, létezik-e
felsőbb hatalom, túlvilág, miegymás. Ha hinnem kéne valamiben, akkor az emberi
kegyetlenséget mondanám. A Jó és a Rossz, a Fény és a Sötét, amiből az ember
valahogy mindig a negatívat kapja. Ezek után pedig csodálkozunk azon, ha valaki
nekiáll gyilkolászni, mert elborult az agya? Ha egy degenerált idióta kerül egy
ország élére, aki aztán sírba viszi a népet?
Nem véletlenül nyomták rá a
Középkorra a „Sötét” jelzőt. Bár, szerintem most is nyíltan lehetne használni
az emberiség nagyjára. Olyan dolgokban hisznek, amikről nem is tudják, van-e.
Olyat állítanak biztosra, amiben kételkednek. „
– Mit írsz? – hajolt a laptop fölé a
szobatársam, hogy beleolvasson a készülő novellába, de gyorsan lehajtottam a
képernyőt.
– Majd meglátod, amikor kiposztolom. Nem vagy
előnyösebb helyzetben, csak mert együtt lakunk, Anna – feleltem egy vigyorral
az arcomon, mert nem akartam beismerni, hogy elvesztettem a gondolatmenet
fonalát, Sándor pedig, az ihletmanóm, úgy döntött, az alig fél perces szünetben
csendesen lelép. Mindegy, majd befejezem, amikor ismét egy csomó más dolgom
lenne írás helyett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése