Sziasztok! Elég rendhagyó bejegyzéssel érkeztem most, ugyanis ilyet még sosem csináltam. Nem mondanám, hogy tanácsokat adok, mert annyira nem vagyok jó ebben az egészben, hogy oszthassam az észt, de gondoltam, elmesélem nektek, hogy én mit tettem (vagy mit nem tettem) azért, hogy ismét képes legyek leülni a klaviatúra elé, és pötyögni.
Először is, lényeges, hogy hogy csöppentem bele. Szeretem viccből felhozni Sándort, az ihletmanómat, rá hivatkozni, amikor nem vagyok képes írni, de be kell, hogy lássam: inkább a szorgalmamat kéne elneveznem, elvégre ő szokott időről-időre lelépni. Vegyük például a fanfiction-ös blogomat, a Back Againt.
Tavaly szeptembertől egészen idén márciusig egyetlen új fejezet sem került ki rá. Ennek a legfőbb oka az iskola volt, hiszen amíg nyáron voltak felesleges kreatív energiáim, amiket írásra fordíthattam, a tanulás mellett ezek szépen lassan elpárologtak. Sokkal kikapcsolóbbnak tartottam, ha lefeküdtem az ágyba egy fárasztó nap után, és megnéztem egy részt a kedvenc sorozatomból.
Ebben a hat hónapban alig írtam bármit is. Nem tudtam leülni a gép elé, képtelen voltam billentyűzetet ragadni, a kreativitásom és a szorgalmam cserben hagyott.
Aztán márciusban rápillantottam a "Történetek" mappára a képernyőn. Bűntudatom támadt, hiszen tudtam, hogy vannak, akik várják az új fejezetet. Tudtam, hogy valakinek talán hiányzik az a kis világ, amit én építettem fel.
Az új fejezet fele készen volt, már csak be kellett fejeznem. Ugyan minduntalan elvonta a figyelmem az internet, a facebook, a kedvenc sorozataim, de megálljt parancsoltam magamnak. Úgy döntöttem, a Back Again lesz az első befejezett történetem. Ezeket a szálakat igenis végigvezetem, mert nem elég, hogy én tudom, mi lesz a vége, másoknak is ismernie kell.
A végső lökést az adta meg, amikor egy hiba miatt három napig nem volt internet. Akkor kezdtem el már nem csak ímmel-ámmal írogatni, hanem élvezetből, mert tetszett, ahogyan a papírra vetettem a fejemben elképzelt jeleneteket. Nem volt zene, nem voltak zavaró tényezők (jó, az öcsémet most ne számítsuk), csak én, a szereplők és a fantáziám.
Sándor visszatért. Az ihletem, a szorgalmam szinte azonnal visszajött, ahogy kialakítottam magamnak egy rendszert, hogy a nap melyik szakaszában írok, mennyi időt adok magamnak, hogy befejezzek egy közel kétezer szavas fejezetet, és ahogy elkezdtem lejegyzetelni mindent. Teljesen váratlan pillanatokban ugrottak be jelenetek - úton az iskolába, mielőtt elaludtam, vagy mikor vettem egy forró, lazítós fürdőt, de akár még a témazáró közben is!
Azt hiszem, az írás igazából elhatározás kérdése; Akarom-e én ezt? Tényleg meg akarom osztani másokkal, hogy átéljék azt, ami a fejemben zajlik? Van türelmem ahhoz, hogy részletesen leírjak mindent?
Ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, és mégsem tartod magad elég motiváltnak, akkor itt az ideje kikapcsolni az internetet, megnyitni egy üres dokumentumot, vagy egy régi történeted átolvasni, és nem számít mit, de írni.
Ennyi lett volna az én kis sztorim ezzel kapcsolatban. Nektek vannak ilyenjeitek?
Bisous:
Mostanában én sem írtam. De ez az érettségi miatt van. Túl nagy a nyomás rajtam, és valahogy egy jó sorozat engem is jobban kikapcsol a tanulás után. Csak abban reménykedek, hogy ha hónap végén lezártam az érettségi miatti izgalmakat, újra visszatérek az íráshoz, és lesz elég motivációm.
VálaszTörlésSok sikert a szóbelikhez, és szurkolok, hogy ismét tudj írni! :)
TörlésTeljesen a szívemből szóltál! Ugyanezzel a problémával küszködök már egy ideje. A legnagyobb álmom, hogy egyszer sikeres íróvá váljak, mégsem teszek érte. Egyszerűen egy zsúfolt nap után, már se időm, se energiám nincs hozzá, amikor meg lenne szabadnapom, akkor vagy nincs kedvem hozzá, vagy leülök írni és pár óra múlva megint azt veszem észre, hogy csak Facebookozok, videókat nézek, csetelek vagy minden mást csinálok és azt nem. Pedig tényleg akarom. És már fogom mindenre. A figyelemhiányomra, az akaraterőmre, és a történetbe való belefáradásba. Félreértés ne essék, imádom ezt a sztorit, de túl rég kezdtem el, és csak szeretném már befejezni, de sosem megy. És a sok kifogás meg minden mögött ott lebeg a hatalmas kérdőjel és felkiáltó jel, hogy vajon tényleg az írás-e a jövőm. Mert az nem kérdés, hogy azt szeretném, hogy az legyen, de ha nem teszek érte, vagy nem tudok tenni érte, akkor nem csak, hogy sosem lesz belőle semmi, de nem is érdemlem meg. És ez elkeserít, mégsem tudok változtatni. Hónapok óta próbálkozom ezzel a kikapcsolom a netet, meg mindent és mindenkit módszerrel, de nem igazán válik be. Mert valamiért muszáj visszakapcsolni, egy-egy infó aztán már kezdődik minden elölről. Csak még oda benézek.. meg oda... Soha nem lesz vége. Vagy a másik, amikor nekiállok, és csak elöntenek gondolatok minden mással kapcsolatban az életben. Havonta egy részt tudok összekaparni jó esetben. Fogalmam sincs mit tegyek és hogyan hangoljam rá magam az írásra. :(
VálaszTörlésAnnyit tudok még tanácsolni, hogy fogj egy lapot, és nem törődve semmivel, csak írj. Ne foglalkozz a részletekkel, amiknek utána kéne nézni, egyszerűen csak alkoss valamit, amiben élvezeted leled.
TörlésVagy gondold át, miért kezdtél el történeteket írni, mi az, ami régebben hajtott előre, ami motivált, mit élvezel az írásban, és próbáld ezt ismét megtalálni! Nekem talán ez segített a legtöbbet, hogy felfedeztem azt, ami miatt szeretek alkotni, mi az, amit szeretek csinálni.