Novella#2 - Ha tudnád, mióta...

Sziasztok! Hoztam nektek egy icipici GRi (G-Dragon&Seungri) novellát. Jó szórakozást!

Cikk #3 - Könyvek, könyvek, könyvek...

Sziasztok! Mi újság veletek? Jól eltűntem, nem igaz? Elnézést kérek tőletek, mindenkitől, aki olvasni szokta akár ezt a blogot, akár a Burning Upot vagy a Back Againt. 

Valahogy az elmúlt időben összecsaptak a fejem felett a hullámok. Hazaértem - a legjobb esetben fél négykor, egyébként pedig hat és hét között -, aztán belemerültem a tanulásba, mert témazáró témazárót követett, az osztályom egyik képviselőjeként hétfőn az igazgatói irodában találtam magam az egyik osztálytársam, két eggyel alattam járó, két osztályfőnök, a tagozatvezetőnk, az informatika tanárunk és természetesen az igazgató társaságában, hogy megbeszéljük a nézeteltéréseinket az előbb említett infótanárral. Megvan erről a személyről a véleményem, azonban ez a poszt nem azért van, hogy ezt kifejezzem. 

Cikk#2 - Bejelentkezés a francia füzetből

Szép (szebb) napot minden kedves olvasómnak. Nem, ez nem igazán visszatérés, inkább csak egy bekukkantás, és egy kis lazulás két oldal között. 

Hogy telik a suli? Minden oké? Sokat kell tanulni? Titeket is idegesít a heti öt tesi, illetve annak alternatív megoldásai? 

Mindenesetre az biztos, hogy ha ez így megy tovább, én nem tudom, hogyan fogom kibírni ezt az évet. Ez még csak az első hét volt, de már most több, mint kétszáz szót a nyakunkba varrtak (a nyári kötelező majdnem százötvenen kívül), rengeteg a tanulnivaló, és már az első jegyeket is kiosztották. De hát azt hiszem, ezt jelenti gimnazistának lenni, ahol már az első nap egy rakat házit feladnak... 

A suli épülete már most tele van hullafáradt, kávéfüggő zombikkal, és én is egy lettem közülük. Pedig megfogadtam, hogy nem így lesz. Hát, ezen már kár bánkódni, ami történt, megtörtént, és egyébként is - szeretem a kávét. 

Az biztos, hogy nem irigylem a most érettségizőket. Legjobb barátom is most végez, és mesélte, hogy negyvenegy tételt kell megtanulniuk magyarból (húszat irodalomból, huszonegyet nyelvtanból) év végéig, és ez még csak egy - illetve kettő, ha úgy nézzük - tantárgy. A tanárok tavaly nekünk azt mondták, hogy jövőre már könnyebb lesz. Hát nem lett, legfeljebb csak az a része, hogy nekem könnyebben megy a tanulás része, de ez is csak saját érdemből, azoknak az ötleteknek hála, amiket nyáron kifejlesztettem, és korábban megosztottam az egyik bejegyzésemben. 

Azt hiszem, tényleg bele fogok őrülni. Tavaly még nagyban éjszakáztam, tízig-tizenegyik sorozatot néztem, aztán lefeküdtem aludni. Most pedig már örülök, ha egy részt meg tudok nézni az éppen aktuális sorozatomból, és kilenckor lefekszem aludni, hogy másnapra ne legyek annyira hulla. 

Na de megyek vissza tanulni, különben sosem végzek. Több, mint a fele még vissza van. 

Nektek milyen tapasztalataitok vannak eddig? Titeket is elkezdtek már hajszolni a tanárok?

Puszi:  

Novella #1 - Hat perc

Sziasztok! Meghoztam a blog első novelláját, amit szerdán este írtam meg, csak sosem volt aktuális, hogy kirakjam, vagy egyszerűen csak elfelejtettem. Jó szórakozást hozzá! 

******

A digitális óra hajnali hármat mutat. Körülöttem, a szobámban minden csendes, csak egy-egy kutya ugat fel néha a szomszédos kertekben, Alíz, a rottweilerem szinte soha. Ő is már lassan öt éves. Hogy telik az idő! Mintha csak tegnap lett volna, hogy az emeletes társasházból végre kiszabadultunk, én, a szüleim, és az öcsém. Furcsa belegondolni, hogy mindjárt nagykorú vagyok…

Három óra egy perc. A gondolataim össze-vissza cikáznak, aludni továbbra sem tudok. Holnap iskola, megkezdem a tizedik tanévemet – ami valójában a tizenegyedik, csak a nulladikkal kezdtem a gimnáziumot. Nem is igazán értem, az én hozzáállásommal hogyan jutottam el idáig, hiszen sosem tanultam. Csak ültem az órákon, és ami megmaradt a fejemben, az megmaradt, ami nem, az nem. Nem tanultam soha.

Három óra kettő. Igazán aludni kéne már, de továbbra sem vagyok képes lehunyni a szemeim. Az agyam pörög, mintha legalább két kávét megittam volna. Jaj, de finom is az a kávé! A fekete, keserű ital, ami frissen végigégeti a torkomat… Igazán felemelő és inspiráló tud lenni. Nem véletlenül van az, hogy ha leülök írni, azt mindig egy bögre kávé társaságában teszem.

Három óra három. Ahelyett, hogy itt számolom a perceket, lehet, hogy értelmesebb elfoglaltság lenne elővenni egy könyvet. Vagy bekapcsolni a számítógépet. Nem ártana haladni az új fejezettel sem, hiszen a blogom olvasói már várják. Vagy mondjuk aludni, mert nemsokára kelni kell, indulni az iskolába, visszaülni a padba. Lehet, hogy azért nem tudok még csak elszundítani sem, mert izgatott vagyok? Ugyan már, az nem rám vallana.

Három óra négy. Kitakarózom, felkelek az ágyból, felkapcsolom az olvasólámpát. Előkapom a füzetem és egy tollat, leülök az íróasztalom elé.  Írni kezdek.

„ – Ha már meghaltál, halott is maradhattál volna – morogta Dávid, miközben pisztolyt fogott volt legjobb barátjára. Dühös volt, veszettül dühös, azonban még ennek ellenére sem akart elhamarkodottan cselekedni.”

Három óra öt. Leteszem a tollat, ennyi volt az írásból. Nem jön az ihlet, nem tudok mit hozzáfűzni, és ez iszonyatosan zavar. Mintha az eddigi gondolataim fonalát elvágták volna, nem jut semmi az eszembe. Lekapcsolom a lámpát, visszafekszem az ágyba, lehunyom a szemem. A takarót nem terítem magamra, ebben a melegben semmi értelme. A hűvös falhoz nyomom a lábaimat, kezdek elálmosodni.

Három óra hat – talán. Már nem figyelem az órát. Holnap le kell adnom a bizonyítványom, csak itthon ne felejtsem. Elfelejtettem lekapcsolni a villanyt a konyhában. Mindegy, én már fel nem kelek. Apa úgyis mindjárt felébred… 

Khm... Izé...

Igen, ez egy nagyon értelmes cím. Sziasztok.

Tudom, el vagyok maradva a kritikákkal, nagyon, azonban valószínűleg nem is leszek velük kész, és ezt nagyon sajnálom. A suli, az órarendem, és az új tanárok is betettek, és már előre látom, hogy ha túl akarom élni ezt az évet, akkor valamiről mindenképpen le kell mondanom, és úgy döntöttem, ez az írás lesz. A blogjaim természetesen megmaradnak, a szünetekben (vagy éppen órákon) íródó kis novellákat ki fogom rakni ide, és amikor van időm, írni fogok, de megszüntetem azt a minimális rendszerességet is, ami eddig volt. A blogról a kritikakérést teljes egészében törlöm, nem lesz ilyen lehetőség, mert szeretnék minél inkább a tanulmányaimra koncentrálni. Természetesen cikkek lesznek, amikor lesz hozzá témám és időm.

Elnézéseteket kérem. Tudom, hogy még csak nemrég indult a blog, és sajnálom is, hogy már most egyfajta "szünetet" kell tartanom. A megértéseteket pedig nagyon köszönöm.

Puszi: 

Cikk#1 Back to school - Tanulás, ahogy én csinálom

Sziasztok! Mivel pár nap, és ismét a tanárokkal, dolgozatok és feleltetések tömkelegével nézhetünk szembe, úgy gondoltam, hozok nektek egy cikket az én tanulási módszereimről. Remélem hasznát veszed a lentebb leírtaknak!

******

Valószínűleg már realizáltad magadban, hogy nincs egy hét, és ismételten az iskola padját koptatod majd – vagy még nem? Nem baj, megteszem neked ezt az apró szívességet: Mindjárt suli. Megint.

Mindenki máshogy áll a tényhez. Én például, siránkozás helyett nekiálltam felkészülni: lassan végzek a kötelező olvasmánnyal, kidíszítettem a füzeteimet úgy, hogy tetsszen, és összeírtam a céljaimat, amiket el szeretnék érni. Tizedikbe megyek, francia nyelvi tagozatos osztályba járok, és év végén vizsga. Rájöttem, hogy ha nem tanulok, nem érhetem el a céljaimat, és mások sem fogják ezt megtenni helyettem. Ezért csak azt tudom ajánlani nektek is, hogy tanuljatok. Tudom, hogy utáljátok, én is utáltam egy darabig, viszont muszáj. Most pedig ennek a kivitelezéséhez fogtok pár nálam jól bevált módszert látni. Kezdjük is!

      

Mindig jegyzetelj!

Ne írd le szóról szóra, amit a tanár órákon mondd. Szűrd ki a lényeget, szavakban jegyezd le úgy, hogy később emlékezz rá, miről volt szó. Egyszerű és nagyszerű megoldás az olyan tanároknál, akik csak mondják és mondják, meg sem várják, hogy leírd, amit kell.

Szelektálj!

Holnap három (vagy több) dolgozatot is írtok? Akkor válogasd ki, melyikből fontosabb a jó jegy, melyik kell a továbbtanuláshoz, melyik az, amelyiket úgyis ki tudod javítani, vagy hogy melyik, amelyikre tanulnod sem kell, mert úgyis tudod. Állíts fel egy fontossági sorrendet. Ezt még a pszichológusom ajánlotta, amikor kilencedik elején begyűjtöttem pár rossz jegyet, mert mindenre akartam tanulni, és ettől valahogy egyik sem sikerült. Nagyon hasznos volt, ez alapján éltem túl ezt az évet.

Tanulj játékosan!*

Elsőnek furcsának tűnik a kifejezés, nem igaz? Vajon mit takarhat a játékos tanulás? Miért tudok jobban tanulni, ha „játékkal” egybekötve teszem? Nagyon egyszerű: A bal agyfélteke az, amelyik megjegyzi a bemagolt anyagot, ami többszöri olvasás után rögzül. Ez az agyunk logikus része, ami elemez mindent, amit talál. Ezzel értjük (vagy éppen nem értjük) a matekot, fizikát, sőt, még a nyelv is idetartozik.

Azonban a jobb agyfélteke kezeli az érzelmeket, ő a felelős a belső, lelki világunk megértéséért. Ide tartozik a kreativitás, a fantázia, a képzelet, és még nagyon sok más is. Ez az az agyfélteke, amely segítette megtanulni nekünk a színeket és a formákat, amikor kisgyerekek voltunk, és ezt a fajta módszert használhatjuk az tananyagoknál is. Kösd az évszámokat, számokat, bármit egy-egy színhez, formához, eseményhez. Ez lehet akármi, mondjuk a szövegkiemelőd színe, az, hogy mit ettél, miközben tanultál (vagy mit tanultál, miközben ettél), akármi.

A játékos tanulás, ebből kifolyólag nem feltétlenül jelent játékot, a szó szoros értelmében. Ez valami, amit az agyunk jobb félteke játékként fog fel.

Használj színeket!

Ha színessel írsz, szövegkiemelőt használsz, akkor könnyebben megjegyzed a tanulnivalót. Ilyenkor ne emelj ki egész sorokat, hanem csak kulcsszavakat, ugyanis ha az egész könyved sárga a szövegkiemelőtől, akkor nem érsz el vele semmilyen hatást, csak azt, hogy a szemed vibrálni fog tőle, elkezd fájni a fejed, és hasonló, kényelmetlen dolgok. Ezt te sem szeretnéd, nem igaz?

Írd le!

Írd le, amit meg kell tanulni, a saját kézírásoddal! A már megszokott, gyakran használt betűket – még ha a kézírásod csúnya is – sokkal egyszerűbb megtanulni. Egyrészt nem fog annyira zavarni a fekete-fehér kontraszt, mint a nyomtatott lapoknál, másrészt, miközben leírod, már azzal is tanulsz valamennyit.

Tűzz ki magad elé célokat!

Sokkal könnyebb lesz leülni tanulni, ha van miért. Én például be akarok kerülni az egyik Szöuli egyetemre, de ahhoz nagyon sokat kell tanulnom, hogy sikerüljön. Ez a legnagyobb célom. Azonban elég, ha kisebbek is vannak, például hogy megszerezzem a négyest földrajzból, hogy 90% felett legyen az év végi francia vizsgám, vagy hogy elérjem az ötöst franciából év végén. A lényeg, hogy legyenek terveid, céljaid a jövőre nézve, és ne csak a holnapi dolgozat lebegjen a szemed előtt, hanem az, hogy ez mennyivel segít a céljaid elérésében, és neked mit kell tenned hozzá. Hidd el, ezerszer több kedved lesz odaülni az íróasztalhoz, és tanulni.

Ennyi lett volna mára, a kritikákkal igyekezni fogok. Remélem hasznosnak találtátok a cikket, és sok sikert a sulihoz!

(* A hármas pontban leírtakat Lantos Mihály – Villámolvasás a gyakorlatban c. könyvéből tanultam, ezt is használtam, miközben a cikket írtam.)

 

Kritika #1 - Darshien: Minden jót

Sziasztok! Meghoztam az első kritikát, méghozzá Darshien blogjáról. A designról nem fogok írni, mert külön "kérte", hogy ne tegyem. Remélem, hasznodra lesz a kritika, és így végre megfogadod a tanácsaimat!
(A szövegben spoilerek találhatóak a történetre nézve.)
******

- link - 

Nos, kezdjünk is bele. A fülszöveg határozottan tetszett, engem legalábbis elsőre is megfogott. Az egyetlen hiba, amit találtam benne, az az igeidőegyeztetés. Az elején múlttal kezdtél, viszont a közepe felé már jelen időben írtad. Ezt szerintem jó lenne javítani, mert annak ellenére, hogy a fejezetekben ez a hiba nem fordul elő, mivel a fülszövegben igen, előfordulhat, hogy néhány olvasó megnyitja a blogot, elolvassa a leírást, és már rá is nyom a kis x-re a sarokban.

Összességében a helyesírásod kiváló, egy-két elgépelést vettem csak észre, de ez a legjobbakkal is megesik. Van egy-két furcsa szószerkezet, amit nem tudtam mire vélni, például fogalmam sem volt róla, mit takar a "felnőtt buli" kifejezés az első fejezetben. Ami pedig nagyon zavart, az az, hogy a szöveg nem sorkizárt. Sokkal esztétikusabb lenne, ha átállítanád, mert nekem például nagyon zavarja a szemem, hogy nem folyamatosak a sorok. Ami pedig a másik dolog, ami zavar, az az, hogy a gondolatjel helyett felsorolásjeleket használsz. Szerintem ezen is lehetne változtatni, de ez csak személyes vélemény. 

És akkor a történetről...

Ez így kicsit nehéz lesz, mert már tudok részleteket a folytatásból, de... Na, megpróbáljuk.

Először is, Nóra egy viszonylag szerethető karakter, aki sosem úgy reagál, ahogy számítanánk rá. Az ötödik fejezetben például egy átlagos főhős visszaszaladna a barátjáért, nem elfutna, és éppen emiatt a döntése miatt tűnik átlagosnak, amire rátesz még egy lapáttal a makacssága is. Orsi hiába nem tartja jó ötletnek bemenni a házba, Nóra akaratos, és csak azért is bemegy. 

Van pár életszerűtlen helyzet, főként a negyedik fejezetben. Például amikor Nóra egy egyszerű fehér pólóban, szürke melegítőnadrágban lemegy a lépcsőn, és Alex - minden előzmény és komolyabb ismeretség nélkül - gyönyörűnek nevezi. Ez azért - valljuk be - eléggé úgy tűnik, mintha csak fel akarná szedni, nem pedig komoly kapcsolatot kialakítani vele. Aztán az, hogy meg akarják ismételni a délutánt, ami annak ellenére volt kellemes, hogy rendesen beszélgettek volna. Nem is ismerik egymást, és Nóra magában máris szerelemnek nevezi a férfi iránt kialakult vonzódást. 

Nórának gyakran vannak hangulatingadozásai, például amikor az egyik pillanatban a legszívesebben elsírná magát, a következőben pedig már az emeletre lopódzva nyomozót játszik, hogy kiderítse ki volt a házában. Egy normális ember először hívná a rendőröket, hogy valaki van a házában, nem pedig bemegy és elkezdi keresni. Mi van akkor, ha egy sorozatgyilkos lett volna?  

Viszont ennek az ellentéte is megtalálható, mint például mikor először találkozik az új főnökével, vagy Sára kétszínűsége. 

Összességében, a történetednek vannak jó, és kevésbé jó részei, néhol elkapkodod, néha pedig túlságosan kidolgozod a részleteket. Van még mit fejlődni írás terén, de hát, kinél nincs?  Sok sikert a továbbiakhoz, Darshien! 

Rhyssa.