Coming out

Sziasztok, megint én. 

Az előző bejegyzésemhez kapcsolódóan, úgy gondoltam, beszámolok nektek az első coming out élményemről. 

Elmondtam édesanyámnak, hogy biszexuális vagyok, és hogy barátnőm van. Igazából nem így, a beszélgetés sokkal viccesebb volt, de ez volt a lényege. Azt pedig azért szögezzük le, hogy tudtam, hogy nem fog kiakadni, én ettől még ugyanúgy az ő kislánya vagyok.

Valójában akkor vettem a bátorságot, hogy megnyíljak előtte, amikor még aznap késő délután elkezdtünk a Pride-ról beszélgetni, hogy miért gondolja soknak ő, miért én, elmondtam neki, hogy a Pride nem arról szól, hogy az emberek büszkék  arra, ahogyan és aki iránt éreznek valamit, hanem az egész tüntetés és felvonulás arról szól, hogy elfogadtattassák magukat az emberekkel. Hogy ugyanúgy járhassanak kézenfogva az utcán, és hogy ugyanannyi joguk legyen mindenhez, mint a "normális", heteró embereknek. 

Szóval igen, még aznap este kitárulkoztam neki. A tudtára adtam, hogy ez nem olyan, mintha a távoli jövőben nem köthetnék ki egy férfi mellett. Szeretnétek tudni, mi volt a válasza? 

"Sejtettem. Egy anya akarva-akaratlanul is elgondolkozik azon, hogy milyen lesz a gyermeke jövendőbelije, és őszintén, sosem tudtalak téged elképzelni egy férfias férfi mellett. Számítottam rá, hogy előbb-utóbb elő fogsz állni ezzel." 

Meglepő lehet ez a reakció, én is meglepődtem pár dolgon a beszélgetésünk alatt. De a legerősebb érzés bennem mégis a megkönnyebbülés volt. Felszabadultam, és a legutolsó sejtemig eluralkodott rajtam az, hogy nem kell többet titkolóznom előtte. Büszkén tudtam beszélni a barátnőmről, arról, hogy mennyire másként érzem magam vele, mint az eddigi barátaimmal, és hogy olyan, mintha ismét először lennék szerelmes. 

Azt hiszem, sosem beszéltem még ilyen nyíltan anyuval, mióta rájöttem, hogy biszexuális vagyok. Ennek a realizálása még most is könnyeket csal a szemembe. Azt hiszem, a megnyílásom nagyon sokat javított a kapcsolatunkon, képes vagyok sokkal felszabadultabban beszélni bármiről. 

Már csak abban reménykedem, hogy apával is ilyen egyszerű lesz, de várok még a megfelelő pillanatra.

(Nem tudom, mennyire érdekel benneteket egy ilyen beszámoló. Ha gondoljátok, és kíváncsiak vagytok rá, arról is írhatok beszámolót, amikor majd apunak is elmondom, hogy mi történt.)

Nektek, akik szintén hasonló helyzetben vannak, mint én, milyen volt a coming out? Hogy fogadták?
Ha esetleg nem itt kommentben szeretnéd megosztani velem, megkereshetsz facebookon is, privát üzenetben. 

Köszönöm, hogy elolvastad!